Isten ekkor azt mondta: - Amit most láttál az a Pokol volt. Majd mindketten a második ajtóhoz léptek. Isten kitárta azt és a látvány, ami a szent elé tárult, ugyanaz volt, mint az előző szobában. Ott volt egy nagy kerek asztal, egy fazék finom raguval, amitől ismét elkezdett folyni a szent ember nyála. Az emberek az asztal körül ugyanúgy hosszú nyelű kanalat tartottak a kezükben. De ez alkalommal az emberek jól tápláltak, mosolygósak voltak és nevetve beszélgettek egymással. A szent ember ekkor azt mondja Istennek: - Én ezt nem értem! - Ó, pedig ez egyszerű - válaszolja Isten - ez igazából csak `képesség´ kérdése. Ők megtanulták egymást etetni, míg a falánk és önző emberek csak magukra gondolnak. `A Pokol gyakran itt van a Földön. ´ Menny és Pokol - Kérlek beszélj nekem mennyről és pokolról! Kanzaki mester felnézett az ifjú szamurájra, mosolyra húzta a száját, majd mosolygása rekedtes kacagásba fordult. Úgy mutatott ujjával az ifjú szamurájra, mintha az valami roppant nevetségeset mondott ujját az ifjú felé rázva, és még mindig hangosan kacagva, Kanzaki így szólt: - Te tudatlan ripők!
Nem sokkal rá pedig jött egy boríték, egy előre kifizetett számlával, rajta az étterem neve, ahol a közös randink volt, benne egy cetlivel: "Előre kifizettem a számlát, mert nem voltam benne biztos, hogy már ott lehetek. Két főre, egyik a tiéd a másik pedig a feleségedé. Soha nem fogod megtudni, milyen fontos volt nekem az az este! Szeretlek fiam! "Most már tudom, hogy milyen fontos, hogy kimondjuk: "Szeretlek" és azt a másikat akkor szeressük amikor lehet, amikor velünk van. Semmi más az életben nincs olyan fontos mint a családunk. Szánjunk rá elég időt és ezt akkor tegyük amikor lehet, ne akkor amikor már esetleg késő.,,