Árakkal kapcsolatos információk:Borító ár: A könyvön szereplő, a könyv kiadója által meghatározott árKorábbi ár: Az elmúlt 30 nap legalacsonyabb áraOnline ár: A rendeléskor fizetendő árBevezető ár: Megjelenés előtt leadott megrendelésre érvényes ár "Roberts lebilincselő regényben folytatja a Kiválasztott apokaliptikus krónikáját, mely egyszerre merész és lélegzetelállító. " - Kirkus A világ nem szül... Leírás "Roberts lebilincselő regényben folytatja a Kiválasztott apokaliptikus krónikáját, mely egyszerre merész és lélegzetelállító. " - Kirkus A világ nem születhet újjá, amíg egy különleges lány be nem teljesíti sorsát. Milliárdokat ölt meg a Végzet, a világ veszélyessé vált, mert a fosztogatók kegyetlen bandái és a magukat a Tisztaság Harcosainak nevező fanatikusok a következő áldozatukra vadásznak. Létezik még azonban néhány tiszta zug – mint New Hope városkája és a farm, ahol Fallon Swift él családjával. Ahogy a lány tizenharmadik születésnapja közeledik, nem leplezheti tovább igazi természetét, azt, hogy ő a Kiválasztott.
Ez minden, amit Julienne nővértől kaptam. Hiszen tudja: ő kezeli a kolostor irattárát. Igen, tudom. Julienne nővérrel bőségesen értekeztünk már, és le- 11 veleket is váltottunk; eredetileg éppen ő lépett velem kapcsolatba. Az ügy, amelyet felvetett, az első pillanattól felcsigázta a kíváncsiságomat, már csak azért is, mert annyira elütött szokásos törvényszéki eseteimtől. Rendes körülmények között friss halottakkal van dolgom, a halottkém ügyfeleivel most pedig az érseki hivatal azt szeretné, ha egy szentet hantolnék ki, hogy elemezzem földi maradványait. Jó, hát szent tulajdonképpen még nem volt, de épp ez a lényeg: Elisabeth Nicolet-t felterjesztették boldoggá avatásra. Énrám várt, hogy megtaláljam a sírját, és igazoljam, hogy ott valóban az ő csontjai nyugszanak. A többi aztán már a Vatikánra tartozik. Julienne nővér azt erősítgette, hogy a rendelkezésre álló feljegyzések nagyon is alaposak: a régi templom valamennyi sírját katalogizálták és feltérképezték. Az utolsó temetésre 1911-ben került sor.
Hüvelykről hüvelykre hántottam le a felszíni rétegeket, a göröngyöket a szitába dobtam, a szemem izgatottan járt ide-oda a szita és a gödör között. Fél óra sem múlt el, és megtörtént, amire számítottam. Az utolsó néhány lapátnyi föld sötét volt, már-már feketén ütött el a szitában lévő vörösesbarna göröngyöktől. A lapátot ismét spatulára cseréltem, majd mélyen a gödörbe hajolva kezdtem kaparászni az alját. Eltávolítottam a laza göröngyöket, elegyengettem a talajt. Alig telt néhány pillanatba, és valami sötét, tojásdad, mintegy három láb hosszú folt bukkant elém. Hogy milyen széles lehet, azt csak találgathattam, mivel jó részét eltakarta a ki nem ásott föld. Felegyenesedtem. Itt van valami jelentettem ki. A lélegzetem kis felhőben gomolygott az arcom előtt. 18 A pap és a nővérek egy emberként léptek közelebb, és kukucskáltak be a gödörbe. A simítókanál hegyével kirajzoltam a folt tojásdad alakját. A két apáca, aki Bernard nővért biztonságba helyezte, éppen ezekben a pillanatokban tért vissza a nyájhoz.
Vagy netán kilyukasztod a szent életű nővér koponyáját. Lehúztam a kesztyűmet, átfontam ujjaimmal a markolatot, és újból lenyomtam. Ezúttal megtört a felszíni réteg; éreztem, ahogy a szonda az altalajba siklik. Szí- 17 vesen gyorsítottam volna az ütemen, de elfojtottam magamban az ingert, és szememet lecsukva próbáltam ismerkedni a talajjal, ide-oda forgatva a szondát, hogy a legparányibb eltéréseket is érzékeljem a föld minőségében. Ha valahol csökkenne az ellenállás, az légüregre utalhatna, ahol bomlási folyamat ment végbe; ha nőne, az csont vagy egyéb tárgyi lelet jelenlétéről árulkodhat. Semmi... Visszahúztam a szondát, és megismételtem az eljárást. Végre a harmadik nekifutásra ellenállást érzékeltem. Ismét kihúztam a szondát, majd hat hüvelykkel jobbra eresztettem vissza a földbe. Az eredmény nem változott. Itt valamilyen szilárd anyag rejlik, méghozzá egészen közel a felszínhez. Felemeltem hüvelykujjam a pap és az apácák felé, és megkértem Guy-t, hozza át a szitát. A szondát félretéve szögletes ásót ragadtam, hogy az ismert módon vékony rétegekben kotorjam el a földet.
Rafe gyűlölte az átkozott farmot, a poros kisvárost, amely úgy tűnt, örökre foglyul ejtette. Jarednek ott voltak a könyvei és a tanulmányai, Devint lefoglalták különös, világrengető gondolatai, Shane pedig odáig volt a földért. Amikor fiatalabbak voltak, és kedvük támadt ostrom alá venni a várost, az anyák bezárták a lányaikat, a férfiak pedig a falhoz lapultak... Jared MacKade hozzászokott, hogy mindig megkapja, amire vágyik. Főleg ha a nőkről volt szó. Savannah Morningstar azonban feladja neki a leckét. Igaz, hogy a hölgy lélegzetelállító jelenség, de a viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után. Sikerül az őrületbe kergetnie a férfit, ráadásul még a büszkeségét is alaposan sárba tiporja. Márpedig ha egy MacKade büszkesége csorbát szenved, kő kövön nem marad.
Elisabeth Nicolet levélben kérte Edouard Fabre püspököt: rendeljen oltóanyagot az egyházközség még egészséges tagjai részére, a fertőzöttek előtt pedig nyittassa meg a közkórházakat. A kézírás pedáns volt, a francia stílus fura és kicsit avítt. A Notre-Dame de I lmmaculée Conception kolostorban mélységes csend honolt. Gondolataim elkalandoztak. Egyéb kihantolási ügyek jutottak eszembe. Például a saint-gabrieli rendőr... A helyi temetőben hármasával rakták egymásra a koporsókat. Monsieur Beaupré-re végül négy sírral arrébb bukkantunk rá, mint ahogy a katalógus jelezte, és ráadásul nem is legfelül volt, hanem legalul. Vagy a winston-salemi eset: a férfi, akit kerestünk, nem volt a koporsójában ott egy nő nyugodott, hosszú, virágmintás ruhába öltöztetve. Más szóval a temető alkalmazottainak kettős probléma zúdult a nyakába: hol az elhunyt és kinek a teste van a koporsóban? A családnak végül le kellett mondania a nagypapa végleges, lengyelországi elföldeléséről, az ügyvédek pedig, amikor kiszálltam az ügyből, már javában köszörülték a harci bárdokat.
Julienne nővér minden eshetőségre készen tollat és jegyzettömböt is hozott magával. A menet végén Guy caplatott. Bernard nővér, aki a fátylára ez alkalomból az álla alatt megcsomózott, sárgászöld kötött kalapot húzott, a délkeleti sarokban állt meg egy falmélyedés előtt. A jelenlévők figyelme most erre a sárgászöld kalapra a rideg környezetben az egyetlen színfoltra összpontosult. Megigézve néztük, ahogy a csöppnyi teremtés a fejét forgatva tájolja be magát, nyomok után kutatva. Intettem Guy-nek, hogy irányítsa a helyszínre az egyik lámpát. Bernard nővér azonban oda sem figyelt. Kis idő múltán hátrább lépett, balra, jobbra, majd ismét balra fordítva a fejét. Felnézett, lenézett. Aztán még egyszer 16 ellenőrizte harcálláspontját, végül pedig a csizmája sarkával reszketeg vonalat kapart a földbe. Itt van. A metszően éles hang visszaverődött a kőfalakról. Bizonyos benne? Bernard nővér, aki egyébként sem volt híján a magabiztosságnak, megismételte: Itt van. Valamennyien az általa húzott vonalkára meredtünk.
Nem szabályszerű koporsókban nyugszanak, hanem egész kicsikben. Hiszen csak csontok maradtak meg, azoknak ennyi is elég volt. Gyermekméretre tárta szét pálcavékony, reszketeg karját. Guy a lába elé irányította a reflektort. Ménard atya köszönetet mondott az agg apácának, és megkért két nővért, hogy kísérjék vissza a kolostorba. Néztem a távolodó alakok után. Bernard nővér maga is gyermeknek látszott két társnője között. Olyan aprócska volt, hogy kabátjának széle a földet söpörte. Szóltam Guy-nek, hogy szállítsa át a másik reflektort is az új helyszínre, majd áthoztam a korábbi terepről a szondámat, a Bernard nővér megjelölte pontra irányoztam a hegyét, és lenyomtam a T alakú markolatot, de hasztalan: a talaj itt sokkal kevésbé engedett fel. Műanyag szondát használtam, nehogy az esetleges föld alatti leletekben kárt tegyek, és a szerszám golyó alakú hegye nehezen birkózott meg a fagyott felszínnel. Újra próbálkoztam, valamivel növelve a nyomást. Csak óvatosan, Brennan. Nem lesznek boldogok, ha betöröd a koporsót.