Tulajdonképpen a festményen az egyetlen szabad ember az, aki látszólag fogságba esett, és megkötözve áll az ítélet elé. Bár úgy tűnik, hogy kiszolgáltatottá vált az emberek dühével szemben, testtartása mégis biztonságérzetet sugall. Jézus önként indul el ezen az úton, a szenvedést vállalva. A szenvedő Jézus ábrázolása ezen a festményen egyben előrevetíti a feltámadás eseményét is. Jézus szabadon, önként áldozza fel magát, hogy így beteljesüljön az emberek megváltása. Az ő cselekedete által már nem a halálé az utolsó szó. Portik Noémi, M. Klarissza nővér Az írás megjelent a Vasárnap 2022/10-es lapszámában.
Jelenits atya e gondolatot úgy viszi tovább, hogy "Jézus halála óta tudjuk, hogy a halálnak is van értelme. Minden halálnak és a mi halálunknak is. A nemes arab lovon ülő lovas az Apokalipszis lovasaként vágtat majd a világba, hogy a feltámadás hírét hirdesse". Fabiny püspök a képen látható létrás ember motívumát is meghatározónak tartja: "Jézusban a létra, Jézuson keresztül jött le Isten a földre, és őrajta keresztül nekünk van lehetőségünk Istenhez jutni". Ecce Homo (1896) Miért tér vissza a témához Munkácsy tizenöt év után? – kérdezi Szabó István református püspök annak kapcsán, hogy a festő előbb a Golgotát festette meg, és utána időben visszatért Pilátushoz és Krisztushoz, – a püspök szavaival – "mintha a Golgota világába lépnénk vissza". Nagyon erős belső indíttatás kellett ehhez – vélik a teológusok. Honnan ered az Ecce Homo ("Íme, az ember! ") kiáltás? Pilátus nem érti Jézust, nem tudta, hogy ő Isten, pedig azt kellett volna mondania, hogy: "Íme, az Isten! " – elemzi Kocsis Fülöp görög katolikus püspök a képet.
A Golgotát azok után nyilvánították védetté, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nem sikerült megegyeznie a tulajdonos Pákh Imrével a vételárról. Ő ugyanis 9 millió dollárt szeretne a festményért, a magyar állam azonban 6 milliót fizetett volna érte. Munkácsy Jézus-trilógiájának harmadik darabja az 1896-os Ecce Homo jelenleg a debreceni Déri Múzeum tulajdona.
Bellák Gábor így folytatta: Mindegyik képnek külön története van. A trilógia két darabja – a Krisztus Pilátus előtt és a Golgota – egy amerikai gyűjtő, John Wanamaker birtokába került, és mintegy száz évig volt örökösei kezén. Az Egyesült Államokban az 1980-as években elárverezték a két képet, amelyek két különböző tulajdonoshoz kerültek. A Krisztus Pilátus előtt egy kanadai gyűjtőé lett, aki halála után a festményt a kanadai Hamilton Galériára hagyományozta. A Golgota jelenleg az Amerikában élő magyar műgyűjtő, Pákh Imre tulajdonában van. Az Ecce Homót a 20. század elején Déri Frigyes szerezte meg, majd halála után az általa alapított debreceni Déri Múzeum törzsanyagába került. Bellák Gábor felhívta a figyelmet arra is, hogy mivel Munkácsy életművének legnagyobb részét Magyarországon kívül alkotta, ezért fő művei közül több jelenleg is külföldi tulajdonban van. Példaként említette a Milton című festményt, amely díjat nyert az 1878-as párizsi világkiállításon. Ez után lett Munkácsy a Becsületrend tagja.
Munkácsy Mihály Krisztus-trilógiája a festő három legismertebb bibliai témájú képét foglalja magába, amelyek egyben a legmonumentálisabb alkotásai is. Ezek – keletkezésük sorrendjében – a Krisztus Pilátus előtt, a Golgota és az Ecce homo. Mindhárom festmény lenyűgöző, lehengerlő és roppant erőteljes hatású, az ember roppant kicsinek, jelentéktelennek, már-már elveszettnek érzi magát, ha rájuk tekint. Mégis felemelő, meglehetősen katartikus élmény, főleg, ha egyszerre látjuk őket. Elementáris erejére találhatunk többféle magyarázatot is (a monumentalitás, a tökéletes kompozíció, a fenséges téma stb. ), de rám pont Krisztus emberi voltának hangsúlyozása hatott. Ahogy Munkácsy Mihály mondta: "Sosem próbáltam isteni személyt festeni, mivel ami isteni, azt az ember nem képes megfesteni. Én az emberi alakban megjelent Istent akartam ábrázolni. ". A trilógia festményei közül az első a Krisztus Pilátus előtt, mind a bibliai történések sorrendjét, mind a keletkezés idejét tekintve. A festő 1880 júliusában fogott hozzá, és 1881 tavaszán, a Szalon megnyitóján akarták bemutatni Párizsban, de nem készült el időben (fia halála, háza leégése), ezért csak nyáron állította ki Charles Sedelmeyer műkereskedő – hatalmas sikerrel.
Úgy vagyunk az újságírással, mint a hivatásos zenészek: fellépünk naponta a "kőszínházban", elegáns ruhában a hűséges, bérletes közönségünk előtt, vagyis eljuttatjuk a postaládákba, árushelyekre nyomtatott napilapként a fizetős Új Szót. És mondhatjuk azt, hogy kiállunk a mélyen tisztelt publikum elé a korzón is, kicsit könnyedebben szórakoztatjuk, elgondolkodtatjuk a közönséget, érzelmeket kiváltva az erre járó tömegből. Ez az előadás pontosan olyan szenvedélyes, mint a kőszínházi fellépés, ugyanúgy sok munkával jár, mégis ingyenes. Ha tetszett, hálásan fogadjuk adományát, amit a jelképes hegedűtokba helyezhet. Eddigi felajánlásait is szívből köszönjük az új hangszerekhez, a zenekar bővítéséhez, a repertoár kiszélesítéséhez: az naprakész működtetéséhez. Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük. Támogatom
Pilátus előtt A Pilátus előtti kihallgatás két jelenetét is megörökítette Munkácsy Mihály. Vajon miért? Miért mondott le a Getsemánéról, a keresztvitelről, a megcsúfoltatásról és más jelenetről ennek az egynek a javára, melyet kétszer is megfestett? Munkácsy a Krisztus Pilátus előtt című művével 1880-ban fogott bele a nagy témába. A francia mesterek közül Gustave Doré 1864-es Biblia-illusztrációi, még inkább 1867–1872 között festett nagy méretű kompozíciói (Krisztus elhagyja a praetóriumot, Ecce Homo, Pilátus feleségének álma, Mennybemenetel) ihlethették. Zichy Mihállyal párizsi tartózkodásának végéig (1879) kapcsolatban állt. Műkereskedője, Karl Sedelmeyer is nagyméretű, bibliai témára ösztönözte, mint ami Európában és Észak-Amerikában is nagy közönségsiker elé nézhet. Így jött létre és kezdte el 1881-ben máris diadalútját az első festmény, amelyet csakhamar, 1884-ben a Golgota követett. Harmadik témának kézenfekvő lett volna a sírba tétel vagy a feltámadás, de nem ezeket választotta, jóllehet a két kép valóságos diadalutat tett meg világszerte.
Munkácsy feltehetően itt is élt a különféle idősíkok egybemosásának technikájával, és a képen valójában Máriát látjuk, karján a gyermek Jézussal. " – véli Ternyák Csaba római katolikus érsek. Fabiny Tamást is a Madonnára és a kis Jézusra emlékezteti a motívum, Beer Miklós viszont úgy látja, hogy talán előreveti a keresztút nyolcadik állomását, ahol Jézus találkozik a síró asszonyokkal, és akkor mondja Jézus: "ne engem sirassatok, sirassátok magatokat és gyermekeiteket". Golgota (1884) A Krisztust a kereszten ábrázoló képen szinte mindegyik teológus a fehér lovon ülő férfi alakját emeli ki. Gáncs Péter meglátása szerint a lovas arcvonásai megegyeznek a keresztre feszített Krisztus arcvonásaival, "a Golgota nem végállomás, van kiút, ha követjük a fehér lovast" – írja. "Ezen a képen együtt van a földi Jézus, aki kileheli a lelkét, és a megdicsőült Krisztus, aki lovon elindul a Jelenések Könyve fehér lovasaként, hogy tér és idő fölött mindenhova elvigye az evangéliumát. " – véli Fabiny Tamás.
Jézus megjelenítése utal a Ponciussal való első találkozása óta eltelt idő eseményeire: a gúnyból ráadott vörös palást, a töviskorona és a nádjogar. Magán hordozza a megaláztatás, a megcsúfolás nyomait, méltósággal viseli, szemét mennyei Atyja felé emeli. A tömeg ábrázolása árnyalt: a rengeteg düh, acsarkodás és gyűlölködés közepette észrevehetjük Jézus néhány követőjét (Mária Magdolna, Péter, Mária, János), valamint azt, hogy a nők kevésbé agresszíven viselkednek. A 73 közel életnagyságú alak mindegyike önálló karakter, felsorakoztatják az érzelmek gazdag tárházát. A festményen a művész emberközelbe hozza a Megváltót. Lenyűgöző alkotás. A trilógia utolsó része a bibliai események sorrendjét tekintve a Golgota, de ez készült el másodikként. Mikor Munkácsy befejezte a Krisztus Pilátus előtt című művét, rögtön nekiállt ennek a gigantikus alkotásnak. Sok vázlatot és tanulmányt készített hozzá, de a hatalmas vászonra alig két év alatt festette meg. Először a Consummatum est! (Bevégeztetett! )