És egyáltalán, melyik hősies inkább: emigrálni, deklarálni egy állapotról, hogy rossz, hogy vállalhatatlan, vagy maradni és menteni a menthetőt? Ezek a dilemmák, amelyek, és ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni, nem elméleti, hanem szó szerint élet-halál kérdések, találóan lettek megfogalmazva a regény címében. A több Ady-verset is megidéző hajó-kép elsősorban a hasonló címűre utal, amelyben "egy köd-ország Magyarország" és "nincsen itt part, nincsen ember". De a regényben egy másik verset idéz a Kohner-házaspár, a Tovább a hajóval címűt, amiben a mindig "mosolygó Isten" a főszereplő, aki jól ismeri "a rossz gyermeket, /Az Embert, az ős javíthatatlant, /Ki holnapra már mindent elfeled. " A Závada-életmű újabb fontos darabja nem oszlat ködöt ugyan, nem is világítótorony, de az emlékeztetés fontos munkáját újra csak elvégezte. Mert igaz, hogy "elmúlnak az elmulnivalók", de nyomtalanul semmi sem tűnik el. Szerző: Závada Pál, Cím: Hajó a ködben, Kiadó: Magvető Kiadó, Kiadás éve: 2019, Oldalszám: 420 oldal, Ár: 4299 Ft Címkék: Zsolt Béla, Závada Pál, Weiss-Chorin család, Weiss Manfréd-művek, Milota, második világháború, Magvető, Heltai Jenő, Fenyő Miksa, emlékezet, Ady Endre
Öngyilkos lesz, búcsúlevelet is hagy. Ez a szentimentális szál az addig nagyon kimérten és szikáran fogalmazó szövegből valamelyest kilóg. A szerző itt – talán a nagy dilemma feloldása érdekében - olyan engedményt tett, amiért nagy kár. Ugyanis a helyzet feloldhatatlan. Weiss Judit drámája a regényben nem több önigazolásnál, ami azért tűnik számomra feleslegesnek, mert alapvetően nincs helyes megoldás. A dilemma feloldása ugyanis (erkölcsileg igazolható-e a család menekülése, miközben százezrek pusztulnak el? ) ott kezdődhet, hogy erkölcsileg igazolható-e maga a helyzet, amiben ezt a döntést meg kellett hozniuk. Azaz: a történelmi szituáció, amelyben egy ország saját állampolgárait fenyegeti halálosan, eleve lehetetlenné teszi a megfelelő megoldást. Tudom, végtelenül egyszerűnek tűnik ez az érvelés, de a Hajó a ködben példája is mutatja, hogy nem az a bűnös, aki a tragédiától menekülne, hanem az, aki a tragédia létrejöttében felelős. Ezzel együtt Weiss Judit megoldása a saját morális parancsának teljesítése, ily módon önző aktus, elismerendő, de kö, Helén és Artúr története a kapcsolatok jól ismert működési elvei szerint zajlik, a megcsalások és csalódások hálózata, a vívódások a maguk mikrokörnyezetében épp olyan súlyúak, mint nagyban maga a háború.
Závada Pál: Hajó a ködben. Magvető, Budapest, 2019 Ha tetszik, amit csinálunk, kérünk, szállj be a finanszírozásunkba, akár csak havi pár euróval! Támogass minket
A Hajó a ködben kétségkívül legerősebb pontja az, amikor a deportálásból frissen hazahozott családfő, Chorin Ferenc pörgő párbeszédet folytat egy SS tiszttel, hogy a végén egy alku révén az egész kiterjedt Weiss rokonság szabad utat kapjon külföldre, a nácik pedig egy óriási, jól szervezett, prosperáló fegyvergyárat. Závada ezúttal sem ítélkezik vagy kommentál, rábízza az olvasóira, hogy miként ítélik meg a '20-as évektől az egyre inkább jobbra tolódó rendszerrel végig aktívan együttműködő, és a köznapi zsidóságot tulajdonképpen ignoráló, majd saját túlélésük érdekében végül a nácikkal alkut kötő család politikai-társadalmi szerepvállalását. Hogy ez árulás-e vagy sem? Elítélendő vagy éppen követendő cselekedet? Mindenki eldöntheti maga. Bár a Hajó a ködben korántsem lesz a kedvenc Závada-regényem spoiler (ami nem feltétlenül a mostani mű hibája, inkább a korábbiak dicsérete), ám ezzel együtt is egy olyan profi munka, amely meglepő szemszögből képes láttatni a 20. század egyik legvészterhesebb időszakát és a magyar történelem egyik legnagyobb szégyenfoltját.
Závadától szokatlan, hogy ennyire visszafogottan ábrázolja a kiemelt hőseit. Technikailag azonban mindez érthető: a regény poétikai központjában nyilvánvalóan a család menekülésének története áll, e három szereplő magándrámája szolgálja a regényt, de nem hordozza, bár Kohner, gyenge ellenpontként, a németek helyett a magyar kormányzattal való megegyezés lehetőségét latolgatja. Persze, ezzel együtt egy átlagos regényíró átlagos regénye boldog volna, ha ilyen karakterábrázolásokat és cselekményszövést fel tudna mutatni. (Csak a bennem élő Závada-olvasó elégedetlenkedik kicsit, el lettem kényeztetve például a Milotával, de ez az én bajom, nem a szerzőé. ) A kulcstörténet a maga módján lineárisan folyik, néha hömpölyög előre. Az események egy része visszaemlékezés, másik része családi megbeszélések sokszor pontosan egymástól el nem különíthető leírása. Minden kétséget kizáróan a csúcspont a család megmenekülését egyeztető megbeszélés Chorin Ferenc és a menekülési ajánlatot tevő Kurt Becher SS-tiszt között.
A dokumentarista próza jelleg és az emberi visszaemlékezés esetlegessége váltakozik (például ez milyen amatőr mondat már: Érdemes némi figyelmet szentelni – nem a szebbnél szebb Weiss nővéreknek, hanem a férjeknek – e három jeles férfi kinézetének, megjelenésüknek és viselkedési alkatuknak, mert mintha három elkülönülő típust képeznének. (17. oldal)) De biztos vagyok benne, hogy tudatos. A folyóbeszéd meglehetősen kalandozó, és így leírva borzalmas, vagyis inkább szokatlan. Závada remekül alkotja meg ezeket szövegrészeket. Csak azt akarom kinyögni, hogy én ilyet ritkán láttam, vagy csak nem emlékszem, vagy csak fiatal vagyok, spoiler. A karakterek nyelvi képességei stilisztikailag eltérnek, eszköztáruk nem elnagyoltságukban megkülönböztethetők. (szószaporítás, oximoron stb. ) A második etapban aztán már be van kurblizva, és megindul a cselekmény, a szereplők egyéni válságai, lelki kilengései kerülnek sorra, így hozva közelebb őket az olvasóhoz. A harmadik rész pedig már az említett spoiler.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> Ezek voltak a Líra Csoport legnépszerűbb könyvei az Ünnepi Könyvhéten. Múlt hét csütörtökön kezdődött, és tegnap ért véget az év legfontosabb könyves eseménye, a 90. Ünnepi Könyvhét. A Líra Csoport kiadói már el is készítették az eladások alapján az összesítéseiket, melyből kiderül, mely könyvek voltak a legnépszerűbbek. Eláruljuk, hogy Závada Pál regényét, a Weiss Manfréd örököseinek az SS-szel kötött alkujának hátterét bemutató Hajó a ködben című kötetet vették meg a legtöbben. Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >> Újlipótváros összművészeti fesztiválja szeptember 7-én, szombaton minden eddiginél több programmal várja az érdeklődőket. 2019. szeptember 7-én immár 11. alkalommal újra megrendezésre kerül a Pozsonyi Piknik, Újlipótváros civil, kulturális, összművészeti fesztiválja. A rendezvény az Újpesti rakparton, a Jászai Mari tér és a Szent István Park között várja az idén is a Piknikre látogatók apraja-nagyját.
A Hajó a ködben ugyanakkor ezekből egyedül a morál dimenzióját emeli ki, hogy összetett történeti, lélektani ábrázolás helyett egyszerűbb példázatot alkothasson. A történelmi regény mindig a jelenről szól, még akkor is, ha példázatként való olvasásának lehetőségét a szöveg nem állítja előtérbe. Závada regényében viszont túl sok az aktualizáló, aktuálpolitikailag motivált vagy olyanra poentírozott elem. A példázatosság nem szerkezeti analógiára, hanem a (hamis) azonosságra alapul. Ezt mutatja például a regényben – sajnos – a Kamenyec-Podolszkij helységnévvel jelölt mészárlás emlékezete is. A történet szerint az egyik családtag, Weiss Judit tagja annak a bizottságnak, amely a helyszínen tárta fel a kőrösmezei deportálások és a gyűjtőtáborok körülményeit, és az embertelen bánásmódról, kínzásokról "úti jelentést" fogalmazott meg. (E jelentés valóban létezik, a regény bőségesen idéz is belőle, ám Weiss Edith nincs szerzői között; nem volt ott. Az viszont bizonyított, hogy befolyását latba vetve sokat foglalkozott az üggyel. )
Ez a jól ismert hang pedig egy jól ismert korszakba (főleg a II. világháború évei) röpítenek el bennünket, ahol megint csak egy sok helyről ismert téma – a holokauszt – kerül a középpontba, ám egy olyan szemszögből, ami meglehetősen ritka: ezzel a szörnyűséggel egy zömében kikeresztelkedett, ám zsidó származású családnak, az ország talán legbefolyásosabb gyártulajdonosainak, a Weiss-klán tagjainak kell szembenézniük. Így talán érthető is, hogy a hangsúly is teljesen máshová kerül, ugyanis nem meglepő módon az ekkoriban főleg német vadászrepülők alkatrészeit gyártó család tagjait sem úgy érte a történelem viharának a szele, mint mondjuk egy egyszerű, nincstelen vidéki susztert. Závada a regény java részében vagy a szereplők apróbb-cseprőbb dolgairól (szerelmi életük, hobbijaik, munkahelyi történéseik, társadalmi életük stb. ), vagy beszélgetéseik révén a kor politikai helyzetéről és főként az őket is komolyan érintő zsidókérdésről értekezik. Ezek természetesen kimondottan tanult, a tudományokban és politikában jártas emberek dialógusai, de talán éppen ennek is köszönhetően több helyen meglehetősen száraznak éreztem a szöveget, még úgy is, hogy a szerző bele, sőt éppen a központba csempészett egy fiktív szerelmi háromszöget édesítőszer gyanánt.