Fáradhatatlanul tárgyalt, fogadta a külföldi vendégeket, kereste fel államfő társait, tartott beszédet hol angolul, hol németül, hol franciául. Sajnos a szép ceremóniákon túl, sokszor "kevés jött át" mindebből a sajtón keresztül. Talán kicsit képzavar, de Mádl Ferenc uniós csatlakokozásunk nagykövete volt. Elkötelezetten hitte: sorsunk a nyugati orientáció, és az uniós keret még abban is segít, hogy a határon túli nemzetrészekkel könnyebben, természetesebben működhessünk együtt. Pontosan tudta, hogy egy-egy fázisban milyen kritikus pontok mellett kell érvelni. Így volt ez akkor is, amikor újra és újra elmondta tárgyalópartnereinek, miért kell Magyarországnak 21 helyet kapnia az Európai Parlamentben – ugyanúgy, mint a hozzánk hasonló méretű, lélekszámú Portugáliának. Értette és képviselte Közép-Európát, amit nem csak egy földrajzi térségnek, hanem összefonódó történelmünk sorsközösségének is tekintett. Felelősségérzet, példamutatás Ahogyan élt és cselekedett, természetesen következett a soha nem feledett bándi családi háttérből, a piarista diákévekből és a jogász kollégák között eltöltött egyetemi évtizedekből.
Az Európát jellemző vallási sokféleség sajnos sok új feszültség melegágya ma is, de a legnagyobb baj mégis a szekularizáció, amely újra és újra egyenesen a vallásos világnézet elleni agresszív fellépéshez vezet. Legutóbb, karácsony előtt a budapesti Kossuth téren, sok közismert politikus jelenlétében skandálták: "Gyújtsd fel a fenyőt, gyújtsd fel a jászlat! ", és így tovább. Az ott elhangzott blaszfémia nyomdafestéket sem tűr. Egy ilyen nagyon bonyolult európai és világhelyzetben törekedjünk vallási életünkben újjászületni. Ehhez az egyéni és a családi megújuláson keresztül vezet az út. A Szentlélek vezessen mindnyájunkat az új esztendőben e "gazdagodó élet ösvényére"! Fotó: Merényi Zita Magyar Kurír Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2019. január 6-i lapszámában jelenik meg.
Komoly kihívásokkal, munkával teli, s egyben örömökben és sikerekben bővelkedő esztendő végére értünk. Az év során olyan döntéseket kellett meghoznunk, melynek eredményét, hozadékát nem egyik napról a másikra fogjuk látni. Ám azzal, hogy a katolikus iskolává válás folyamatában egymásra találtunk – hiszen szülők, diákok és pedagógusok döntően úgy nyilatkoztak, hogy az Isten, a szeretet útja felé kell fordulnunk – bízom benne és hiszem azt, hogy megalapoztuk jövőnket. Azt a jövőt, amit csak közösen, következetes munkával és a keresztény értékekre támaszkodó, elmélyülő hittel telve lehet építenünk azért, hogy gyermekeinknek, iskolánk tanulóinak életét eredményesebbé, tartalmasabbá és élhetőbbé tudjuk tenni. Szívből köszönöm valamennyi kollégám nevében minden szülőnek és diákunknak, aki ennek a jelentőségét átérezte és folyamatosan támogatott bennünket. Mindebben bízva kívánok a Széchenyi István Katolikus Általános Iskola valamennyi diákjának, szüleiknek és szeretteiknek áldott, békés, szeretetben megélt boldog Karácsonyt, valamint szép eredményekben bővelkedő, egészségben megélt Új Esztendőt!
Január 29-én lenne 90 esztendős a néhai köztársasági elnök, akadémikus professzor, Mádl Ferenc. Idén lesz 10 éve, hogy már nincs köztünk. Rá emlékezik írásában Breuer Klára volt nagykövet, az NKE nemzetközi igazgatója, aki külpolitikai főtanácsadóként éveken át együtt dolgozott a magyar jogtudóssal. Annyi mindenre kellene vele kapcsolatban emlékeznünk! A nemzetközi hírű jogtudós tanárra, aki jogászok generációit indította el a pályán. A közösségteremtő közéleti személyiségre, a kultuszminiszterre, az államférfira; megannyi szerepére, amelyekben mindig helyt akart állni. Az államfői pozíció számára nem csak a legfőbb méltóságot, hanem a felelősség terhét is jelentette. Remélte, hogy szavaival, cselekedeteivel hatni tud, utat tud mutatni. Ha visszaemlékszem a mellette töltött időre, mindig ugyanaz jut eszembe: kötni akarta a szálakat, a megértést akarta szolgálni, hidakat akart építeni. Nemzetek, közösségek, emberek, gondolatok között. Mindenekfelett pedig ki akarta fejezni a nemzet egységét, amelynek – számára magától értetődő módon – részei voltak nem csak a határainkon belül, hanem az azon kívül élő magyarok is.
IV. Religio A vallásnak – és így a kereszténységnek is – a lényege nem a hittételeknek az összessége, hanem mindenekelőtt Istennek a megvallása, amely által az ember mintegy újraköti a kapcsolatát az istenivel (a religio szó eredetileg ugyanis pontosan ezt jelenti: újrakötés). Az ember Istennek a képmására lett megteremtve. Van, akinek másokban, a többi emberben, a felebarátaiban nehezebb az Isten képmását föllelnie; és van olyan is közöttünk, akinek pont önmagában nehéz erre ráismernie, amikor magára gondol vagy amint a tükörbe néz. Az istenképmásiság – sok más egyéb mellett – azt is jelenti, hogy Isten a teremtőtársainak hív meg bennünket: különféle anyagi, lelki és szellemi műveknek a megalkotására sarkall, ideértve a saját életünknek a művét is. A vallás tanúságtétel arról, hogy a teremtésben, a természetben, a kultúrában és a lelkiségben az ember fölismerte Istent, meglátta a maga istenképmásiságát, és e rátalálásban újjászületett. A vallásos ember ugyanis az őt érlelő hatalmas hagyományban nemcsak, hogy gyökeret ver, hanem virágot bont és gyümölcsöt is érlel: azáltal vesz részt a teremtés művének a kibontakoztatásában, hogy az Istennel folytatott párbeszédében napról napra újjászületik.
Gergely óta. A mai ember, minden látszat ellenére, gyönge és esendő. Állandó aggodalomban él, mert bizonytalan nemcsak a jövője, hanem a jelene is. A bizonytalanság és az élet sivársága felébresztette lelkében a vágyat a becsületesség, az egyenesség, az őszinteség, az igazság és az igazságosság iránt, s örül, ha kiegyensúlyozott, erőt, biztonságot, szeretetet, bátorságot sugárzó személlyel találkozhatik. Hogy emberi mivoltát megőrizhesse, meg kell szabadulnia a dolgok, a merőben földi célok uralmától, az egydimenziós élettől és életfelfogástól. Meg kell tanulnia, hogy időnkint magába térjen, saját lelkébe visszavonuljon, önmagát emberi rendeltetése felől megkérdezze. S a keresztény ebben lehet embertársai segítségére. Embertársaink nem a prédikációnkra kíváncsiak, hanem a Krisztus szeretetéből élő keresztény tanúságtételt akarják látni. Ne fosszuk meg őket ettől. Újév napján vagyunk, legyen egész esztendőre szóló komoly feltételünk: a keresztény példaadás. " (Újév, 1974) Márton Áron (Csíkszentdomokos, 1896. augusztus 28.
"Mindszenty József bíboros több beszédében is idézte herceg Esterházy Pál nádor (1635-1713) imáját, amelyet a legszebb Mária-imának nevezett. Valóban az. "Emlékezzél meg, Istennek dicsőséges Anyja, magyarok Nagyasszonya, szentséges Szűz Mária, emlékezzél meg örökségedről, melyet hű szolgád, első királyunk és apostolunk, Szent István neked felajánlott és végrendeletében neked adott. Tekints kegyes arccal országodra és dicső érdemeid által légy közbenjárónk és szószólónk szent Fiadnál, Krisztus Jézusnál. Hozzád kiáltottak atyáink és minden ínségből kiszabadultak; mert szemed folyvást vigyázott örökségedre, mindörökké áldott Asszonyunk! Ezt mi bizonyosan tartjuk, azért gyakran folyamodtunk hozzád és tapasztalásunk után mondhatjuk el, hogy éretted áldott meg minket az Úr. Ezen reménytől buzdíttatva és bizalom által lelkesítve oltalmad alá futunk mi – a te néped, örökséged és nyájad -, kiket gyermekeidnek neveznek és kiknek országát különös pártfogásodért Mária országának hívják. Azért emeljük fel hozzád szívünkkel együtt kezünket is és alázatosan kitárjuk előtted könyörgésünket.
Címlap Napi Evangélium Programajánló Tanítások Tévtanítások Impresszum Adjon Isten minden szépet, Irigyeknek békességet, Adjon Isten minden jót, Hazug szájba igaz szót. Hontalannak menedéket, Éhezőknek eleséget, Tollat író kezébe, Pulyát asszony ölébe. Legényeknek feleséget, Szegényeknek nyereséget, Áfonyát a havasra, Pisztrángot a tenhitet a pogánynak, Hű szeretőt a leánynak, Szép időben jó vetést, Szomorúknak feledést. Sarkvidékre hideg telet, Az árváknak jó kenyeret, Fegyvereknek nyugalmat, Szelíd szónak hatalmat. Betegeknek egészséget, Fuldoklóknak reménységet, Vitorlának jó szelet, Napfényből is öleget. Jó lövést az ordasokra, Nyíló ajtót vaskapukra, Vándoroknak fogadótIsten adjon minden jót! Forrás