A karmokkal ellátott, nagy tömegű kosár gond nélkül megáll a sodrásban. A mederben kisebb-nagyobb kövek és kagylók is találhatók bőven, így rendszeresen ellenőrizni kell a horog és az előke épségét. A márnák kapása kiszámíthatatlan, sokszor minden előjel nélkül, a szó szoros értelmében elsöprő erejű, így a botokat kiemelt biztonsággal kellett rögzíteni és kitámasztani. A River Blue bottartó fejek, valamint a teleszkópos, acélból készült háromlábú állvány kellő stabilitást nyújt mindehhez. A horgászat során átélt élmények, összegyűjtött tapasztalatok: Az első dobást követően csaknem 2 óra hossza telt el, de csupán olyan apró rezdüléseket tapasztaltam a bot spiccén, melyeket a part menti sávban folyamatosan érkező különféle uszadékok zsinórra tapadása okozott. A végszerelék kicsévélése során gyakran ütköztem abba a problémába, hogy a főzsinór és a dobóelőke találkozásánál összegyűlt különféle szennyeződés miatt a csomó elakadt a bot spiccében. A továbbiakban kissé feljebb emeltem a botot, hogy a zsinór minél beljebb találkozzon először a Duna vízével, ahol valamivel kevesebb uszadék mozgott.
FONTOS OLVASD EL: A területi jegy (bármilyen típusút) megrendeléseket hétfő-péntekig, a megadott időben áll módunkban feldolgozni, és a rendelés napján kiszolgálni. Csak a 16 óráig leadott rendelések kiszolgálását tudjuk aznapra garantálni! Napijegyet, csak a következő napra, vagy 16 óra utánra tudunk kiállítani! Tájékoztató területi jegy és állami Horgászjegy váltáshoz! A rendelést kétféleképpen kaphatod meg. Személyes átvétellel, illetve online PDF formátumban. NAGYON FONTOS!!! A MEGADOTT ÉS KIFIZETETT RENDELÉS NEM JOGOSÍT FEL ARRA, HOGY ELKEZD A HORGÁSZATOT! Rendelés esetén pontos adatokat (állami jegy szám, telefonszám, e-mail cím) kérünk megadni. A területi jegy vásárláshoz érvényes 2022-es állami jeggyel kell rendelkezni. Abban az esetben, ha több horgásznak szeretnének vásárolni területit, illetve állami jegyet, akkor ezt csak több vásárlásban tehetik meg. A területi jegyek a kiváltást követően automatikusan rákerülnek a horgász kártyához tartozó felületre, ahonnan a halőrök ellenőrizni tudják.
Távozás elõtt ismét jól megetettem a helyet, majd eljöttem. A szombati napot, az etetés harmadik napját tartottam vízválasztónak. Úgy gondoltam, ekkor már legalább egy pontynak jelentkeznie kell. A horgászatot korán kezdtem, de csak dévérek jöttek. Fél egy körül egy semmit mondó kapás után azonban görbén maradt a bot. A ponty a Duna közepe felé vette az irányt, majd olyan negyven méter után szépen megfordult és visszajött vagy 20 métert. Ekkor azonban lefelé vette az irányt és 70 méter zsinór lehúzása után állt meg. Szépen elkezdett visszajönni, majd gondolt egyet és ismét lefelé indult. 100 méter fölött járt, mikor úgy gondoltam, ennek fele sem tréfa, utána kell menni. Kioldottam a csónakot, leengedtem az ernyõt, elpakoltam az útból a felesleges holmit és berántottam a motort. Ekkor már 150 méter körül járt a ponty, látszott az orsón az alátétzsinór. Nos ehhez kell a megbízható orsó, hogy 150 méter után is egyenletes legyen a fék! A motorral lassan közeledtem a hal felé és szedtem vissza a zsinórt.
Nagyjából húsz évig volt felnőtt válogatott kerettag, tizenhárom vb-n vett részt (felnőtt, pisztráng, klub), és három évig szövetségi kapitánykodott gyermek, illetve ifjúsági korosztályban. Felesége szintén versenyzett, lánya pedig ma is aktív (magyar bajnok), a család horgászboltot üzemeltet Vácon. Állítása szerint már több háznyi pénzüket beleölték a horgászatba. Egyiküknek sem akadt a horgára ezen a vasárnapon túl sok méretes hal, amire sztoikus nyugalommal azt mondták, van ilyen. A Kék Dunai Horgász Egyesület I. Folyóvízi Úszós Kupáját végül öt óra kemény küzdelem után Kovács Gergő nyerte 10, 65 kg-mal. Molnár László 7, 5 kg-os fogása volt még kiemelkedő a szektorában, míg a többiek 1–3 kg körüli súlyokat fogtak. Aki esetleg lemaradt volna az eseményről, annak sincs oka bánkódni, mert szeptember–október folyamán rendezik meg a 2017-es versenyek második "felvonását" II. FŐHESZ-COLMIC Dunai Úszós Kupa és II. FŐHESZ-Haldorádó Dunai Feeder Kupa néven. Érdeklődésből és halakból nagy valószínűséggel ezeken sem lesz hiány.
Mióta 2010-ben beindulta csepeli víztisztító, és a szenny nem ömlik tisztítatlanul a folyóba, megkezdődött a feltámadás és a regenerálódás a főváros környéki szakaszon is. A védett fajokról a tavaly zajló Duna-expedíció meglepő eredményeket hozott. A magyar fejlesztésű elektromos kece-háló a meder mélyebb, 6-10 méter közötti részét vizsgálta. A páratlan berendezés egyik atyja, Szalóky Zoltán, az MTA Duna-kutató Intézetének tudományos munkatársa, okleveles biológus szerint "a fenékélőhelyek vizsgálatával kiderült, hogy bizonyos, eddig nagyon ritkának tartott halfajták egyes szakaszokon annyira nem is ritkák – ennek ellenére még mindig szükség van a védelmükre. " Az év magyar halaként ismertséget kapott magyar bucó vagy a német bucó mellett jelen van a selymes durbincs és a halványfoltú küllő is. Megkerestük a Nagybudapesti Horgászok Egyesületét, hogy a Duna aktuális helyzetét a horgászok szemével is megismerjük. Ferenczy Dénes elnökségi tag, a Halfogó Szakbizottság vezetője, a Magyar Horgász szakírója azt mondta: Nem csak a fogás számít, hanem a nyugalom és a jó levegő is "A budapesti kifolyókat 2010. január 1-gyel elzárták, a szennyvíz ettől kezdve nem közvetlenül a Dunába, hanem egy főgyűjtő-csatornába, majd a Csepelen megépített szennyvíztisztító telepre érkezik, ahonnan jelentős tisztítás után kerül a folyóba.
Sajnos az apró halak a legtöbb helyen kinn rekedtek. Ha a folyó nem lenne ennyire szabályozva, ha több lenne az ívóhely, vagy nem csak lerohanna az ár, biztos, hogy nagyobb populáció jelenne meg számos, most ritka és védett fajból is. A budapesti állapotokon kétségkívül segített a csepeli tisztítóállomás átadása, bár a harmadlagos fokozatot az sem látja el, sok foszfor és nitrogén jut ki, ami algásodáshoz vezet. A mikroszennyezésről csak az után tudunk pontosan nyilatkozni, hogy a Duna-expedíció laboreredményei feldolgozásra kerülnek – az biztos, hogy ezek jelen vannak, ugyanúgy, ahogy a korábbi, évtizedes szennyeződések nyomai a környezetben és az élőlényekben egyaránt. Az üledékréteg tisztuláshoz évtizedek kellenek. Sajnos az apró halak az árvíz után a legtöbb helyen kinn rekedtek Fotó: MTA ÖK Dunakutató munkatársai A probléma azonban nem csak ez: a mikroszennyezők, a kőolajszármazékok és a nehézfémek itt vannak, bár egyiket sem lehet kiemelni, mint fő vétkest – a Dunának egy fő ellensége van csak: az ember.
Az igencsak változatos mederviszonyok, az évtizedek alatt összegyűlt töménytelen beszakadt horgászzsinór, drótkötél és az azok közé beékelődött hordalékfák, illetve a hatalmas kövek, víz alatti tárgyak rendkívüli módon megnehezítik az itteni horgászatot. A szüntelenül mozgó város zajában viszont van egy igazán különleges varázsa a dunai horgászatnak, mely semmihez sem fogható… Prológus Hosszú ideje vártam már, hogy újra visszatérhessek a fővárosi Duna-szakaszra, ahol gyermek- és ifjúsági horgászként az egyik legszebb élményeimet szereztem. Az ősszel látogatást tettem egy jó barátomnál Budapesten. Az 5. emeleti lakás ablakából a csodálatos panoráma a Margit-szigetet és a Duna folyót tárta elém. Pillanatok alatt előtörtek belőlem a régi emlékek, így nem is hezitáltam sokat azon, hogy tegyek egy rövid sétát a Duna-parton, tartva egy kis terepszemlét. Mondhatni, a legjobbkor érkeztem, hiszen nagyon alacsony volt a vízállás, így még jobban szemügyre vehettem a vízpartot. Balra található a Halászbástya névre keresztelt hajó kikötője, ami cseppet sem a legvidámabb pillanatokat idézi, hiszen egy kegyeleti szolgáltatás részét képezi.
Mint minden alkalommal, most is dolgozott benne az adrenalin, folyamatosan figyelte a mellette levőket, és próbált rájönni annak okára, hogy a nagy hal miért a másik horgára akad, miért nem az övére, vagy esetleg pont fordítva. Csaba egyébként a Ráckevei Dunaági Horgász Szövetség versenyzője, és úgy került a "vérkeringésbe", hogy ifistaként a klub színeiben szép eredményeket ért el korosztályos versenyeken. Tőle nem messze horgászott Zsíros András és Jónás György, akik egy héttel korábban aranyérmesek lettek csapatban a muraszentmártoni, 65 éven felülieknek kiírt 11. Veterán Horgász Világbajnokságon. A VB-t 129 kg-os összteljesítménnyel nyerték, amiből Zsíros úr – 3–4 m-es spiccbotot használva – 2 kg apróhallal (sneci) és 11, 5 kg kárásszal vette ki a részét. Hatvan éve horgászik, az 1970-es években Szabolcsból költözött fel Budapestre, azóta főként a fővárosban és környékén aktív. Veterán kategóriában ötszörös országos egyéni és négyszeres csapatbajnok. Jónás úr a nevelőapján keresztül szerette meg a horgászatot a váci Duna-parton.
Nejem is jót nevetett a történeten. Vasárnap, délelõtt értem a Dunára. Nyolc körül kezdtem horgászni és fél kilenckor már fárasztottam. A hal beszaladt vagy 50 métert, majd szépen visszajött és a csónak elõtt fárasztottam. Béla barátom állt meg velem szemben, nézni a fárasztást. Kis idõ múlva olyan nyolc körüli nyurga fordult elõttem. Elõvettem a fényképezõgépet, hogy majd készítek néhány fotót, de a szerencse megint nem állt mellém, a horog kiakadt a szájából és ez is elment. A délelõtt további részében már csak dévér jött. Nem voltak ritkák a kettõ fölötti példányok sem. A hétfõi napot más teendõim miatt kihagytam, de Béla barátom megszórta a helyet. Keddre beszéltem meg Miklóssal, hogy kamerával fölszerelve megyünk pontyot fogni. Így is történt. Az elõjelek bíztatóak voltak, két akasztott ponty, etetett hely, gyenge északi szél és pontosan egy lassú áradás elejét kaptuk el. Reggel korán foglaltuk el a helyet ahonnét eltûnt az etetõbójám. Szidtam is azt a barmot, akinek útjában volt, mert környékünkön nem szokás más helyét elfoglalni, vagy tönkre tenni.
A horgászok a megszokott minőségű és mennyiségű haltelepítésekre számíthatnak, azonban idén a korábbinál kevesebb helyszínen zajlanak majd a telepítések. Ennek oka elsősorban a magas üzemanyagárak miatt megnövekedett szállítási költség, másodsorban a Balaton alacsony vízállása, melynek következtében néhány telepítési helyszínen olyan sekély a víz, amely nem tenné lehetővé a halak biztonságos leengedését. Ábra: Balatoni hal Arra fogunk törekedni, hogy a tógazdásagainkhoz legközelebb fekvő, biztonságos vízmélységgel rendelkező helyszínekre szállítsuk a fogott halakat. Továbbá igyekszünk tartani azt a korábbi alapelvet, hogy az éves pontytelepítési mennyiséget megközelítőleg azonos arányban osszuk el a Balaton három medencéjébe. De azoknak a horgászoknak sem kell aggódniuk, akik esetleg távolabb horgásznak egy-egy telepítési helyszíntől, ugyanis a haljelöléses vizsgálatokból tudjuk, hogy a halállomány az élőhelyi adottságok és nem pedig a haltelepítési helyek arányában oszlik el a Balatonban.