Az ünnepek lecsengtek, a bejgli elfogyott, a meseszép téli hótakarótól sok helyütt mentes táj a csikorgó fagyban pedig mindennél szürkébbnek tűnhet. De csak elsőre! Ahogy az kiderül első idei lapszámunkból is. História rovatunk szerzője használja ezt az, egy outdoor magazin esetében elsőre talán szokatlannak tűnő, ám a péceli Ráday-kastély dísztermének világszinten is egyedülálló, a szürke különböző árnyalataiban játszó freskóira nagyon is illő megállapítást. Amely éppenséggel az egész lapszámra is igaz: a táj csak elsőre tűnik szürkének, a részletekben ilyenkor is megannyi csoda rejlik. Érdemes tehát felkészülten elindulni a természetbe 2022-ben is! Ehhez nyújtunk némi segítséget egy csokor, gondosan összeválogatott túraajánlóval és cikkel. Poncichterek, bányászok és a jeti nyomában A fenti tételt bizonyítandó, kezdjük az évet egy nem túl megerőltető Városi Sétával: fedezzük fel Sopron Bécsi külvárosát. Sopron belvárosában szinte minden épület gyönyörű műemlék (Budapest után a legtöbb műemlék épületet itt találjuk), az ember tényleg csak kapkodja a fejét a sok szépség láttán.
A Hartyán Csaba által kitalált és a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Egyesület Természetjáró Szakosztálya által létrehozott, 10 útvonalból álló Bányászkör instant túramozgalmat (gyalog, futva vagy kerékpárral) akár érintőpontos módon is teljesíthetjük, amiért külön-külön díjakat kapunk. A oldalról ingyenesen letölthető túraútvonalakat bárki végigjárhatja, az általunk választott díjazástól függő nevezési díjat (500–4 000 Ft) pedig egy gyors regisztrációt követően kell fizetnünk. Díjazásként nem csupán szép érmeket és jelvényeket, hanem akár belépőt is kaphatunk a Sátorkőpusztai-barlangba. Cikkünkben rengeteg hasznos információt találni az egyes útvonalakról és a környék történelméről, nem mellesleg az égiek is kegyesek voltak és gyönyörű képek készültek. Fotó: Magócsi Márton 2 / 8Fotó: Magócsi Márton A Hegyes-kőn Tokod mellett Az egykoron szintén szénbányászatáról híres Mátranovákról az ország leghosszabb erdei járdáján a Mátraerdő egy rejtett szegletébe túrázunk, ahol a valamikor áldozati oltárként használt Nagy-Lyukas-kő sárga, valamint a kazári riolittufa-formáció ismeretlenebb társának fehér kőzetével találkozhatunk (Geotúra).
Ettől függetlenül hajlamosak vagyunk Sopronban is csak a városközpontra koncentrálni, pedig a középkorban a belvárost övező városfalakon túlra is terjeszkedett a város. Így jöttek létre a történelmi külvárosok. Először a Bécsi, aztán a Balfi, a Győri és az Újteleki, amelyek nevüket mind a rajtuk átvezető főútról kapták. Ezek közül a Bécsi külváros az ún. poncichterek negyede volt. Emlékszem, amikor pár évvel ezelőtt először hallottam ezt a kifejezést, egyből megragadt bennem és nem értettem, hogy a 'babtermelők' miért nem jóval ismertebbek Sopronon túl. Most megannyi érdekesség mellett fény derül arra, hogy kik voltak a poncichterek, mint ahogy megtudhatjuk azt is, micsoda meglepetésben volt része Johann Straussnak a soproni legendárium szerint. Fotó: Pálvölgyi Krisztina 1 / 8Fotó: Pálvölgyi Krisztina A Két Mór ház a Szent Mihály utcában Az egykori bányavidékek tűnhetnek ilyenkor éppenséggel a legszürkébbnek. Hogy ez mennyire nincs így, azt Jelvényvadász rovatunk mutatja be Dorog és környéke kapcsán, ahol a Bányászkör útvonalai nem csupán érdekes ipari emlékekhez vezetnek, hanem egy kevesek által ismert tájat is felfedezhetünk.