A határozat mindkét Kar feladatát ismertette. Az EFK feladatát az alábbiakban fogalmazta meg: egészségügyi szakellátás igényeinek megfelelő számban magas fokú általános és szakműveltségű főiskolai, illetve felsőfokú intézeti végzettségű egészségügyi szakemberek képzése (93). Az egészségügy területén, a főiskolai szintű oktatás megkezdése több évtizedes társadalmi igényt is kielégített, és nem állt példa nélkül a világban (94). Azonban a hazánkban kiválasztásra került szakterületek valamint a képzés szervezeti formája is eltért a világ más országaiban 49 folytatott gyakorlattól. Joggal vetődhet fel a kérdés, hogy a kor politikai vezetése, az egészségügy széles palettáját tekintve, miért egyes kijelölt területeket és ezek között is a közegészségügyi-járványügyi ellenőri szakmát emelték ki felsőfokú képzésre? A forrásokban fellelhető egyik magyarázat szerint olyan szakemberekre volt szükség, akik munkájukat az orvos irányítása mellett végezték, de önállóan, olykor földrajzilag is távol az őt irányító orvostól (98)(95).
16 A 3 (1) bekezdése értelmében főiskolai szintű végzettség esetén legalább 180, egyetemi szintű végzettség esetén pedig legalább 240 kredit a teljesítési kötelezettség. A Kormányrendelet értelmében, az egyes oklevelek megszerzéséhez szükséges kreditek számát a képesítési követelményekben kellett meghatározni, a közzétételének határidejét a jogalkotó 2001. december 31-re, a kreditrendszernek megfelelő tantervek tervezetét és más kapcsolódó dokumentációk elkészítését pedig 2001. november 1-re tűzte ki. A 77/2002. 13. ) Kormányrendelet a felsőoktatási alapképzési szakok képesítési követelményeinek kredit rendszerű képzéséhez illeszkedő kiegészítését írta elő. Az egészségügyi szakcsoport vonatkozásában az oklevél megszerzéséhez szükséges kredit menynyiség meghatározását a rendelet 3. számú melléklete tartalmazta. E szerint főiskolai szintű szakokon a 8 féléves képzés során az összes előírt kreditszám 240. A melléklet ezt követően részleteiben taglalja a főbb tanulmányi területek kredit értékeit, illetve azok%-os arányát az összesített értékhez viszonyítva.
A tervezett továbbtanulás formáját tekintve, a részidős képzés hallgatói határozottabb elképzelésekkel rendelkeznek. Nem meglepő, részidős képzésben fel sem merült a nappali képzési forma, ellentétben a nappali képzésben résztvevő hallgatókkal, ahol a bizonytalanok száma is jóval magasabb volt (részidős képzésnél 4, nappali képzésnél 23 fő). Képzési forma és évfolyamonkénti bontás szerint a hallgatók továbbtanulási szándékával, ilyen irányú elképzeléseikkel, a 4. évben érdemes intenzív módon foglalkozni. Munkavégzéssel kapcsolatos elképzelések Mindenképpen pozitívnak ítélendő, hogy a minta több mint kétharmada, 70, 2%-a (n=153) elgondolkodott az iskolán kívüli életről, konkrét elképzeléssekkel rendelkezik a tanulás utáni munkavégzésről: negyedéves nappali tagozatos hallgatók esetében az arány csaknem 100%-os. Mivel a nem, még egyáltalán nem gondolkodtam róla kérdésre adott válaszok száma összességében (valamennyi évfolyam) a nappali képzésben mindösszesen 5, míg a részidősek esetében 11 fő, ez azt jelenti, hogy a nappali képzéshallgatóit a részidőshöz képest a jövőbeli munkahely kérdése nagyobb mértékben foglalkoztatja.