Szabadságra minden munkavállalónak szüksége van, akár azért, mert családi ügyei előtérbe kerülnek (például gyermekvállalás esetén), akár azért, hogy betegségéből kigyógyulhasson, vagy csupán azért, hogy ki tudjon szakadni a napi robotból, és utána újult erővel vághasson neki a feladatainak. Természetesen a munkáltatóknak az az érdeke, hogy a munkavállalójuk minél többet dolgozzon, ezért szükség van arra, hogy a munkavállalóknak járó szabadság mértékét és kiadásának szabályait törvény határozza meg. Az alábbiakban részletesen ismertetjük a különböző szabadságok törvényben szabályozott feltételeit. Mit jelent a szabadság? Szabadság alatt azt az időt értjük, amely alatt a munkavállaló a munkaidő beosztása szerint egyébként dolgozna, és ezen idő alatt részére ugyanúgy díjazás jár, mintha ténylegesen munkát végzett volna. Ezt azért fontos itt az elején leszögezni, mert a szabadságot nem szabad összekeverni a heti pihenőidővel, amikor a munkavállaló szintén nem dolgozik, de erre az időre nem is jár neki fizetés.
Ha másért nem, azért, hogy tudd, miként számítják és mekkora a maximális összege. Mekkora fedezetet érdemes választani? Először is számítsd ki, mekkorák a havi kiadásaid, amiket hosszabb távú betegség esetén is ki kell fizetned. Önálló vállalkozóknál valószínűleg ehhez hozzájönnek még bizonyos üzemi költségek is, amiket nem lehet lemondani (előfizetések, tagsági díjak stb. ). Törvényesen biztosítottként nézd meg azt, hogy a táppénz önmagában elégséges-e a költségek fedezésére. Amennyiben nem, érdemes Krankentagegeld-re szerződést kötnöd. Amennyiben a Krankengeld-jogosultság érdekében nem fizetsz kiegészítő díjat a biztosítónál, győződj meg, hogy van-e elég tartalékod – ha nem, akkor nem érdemes takarékoskodni a Krankentagegeld-nél. Mekkora lehet a Krankentagegeld? A Krankentagegeld a Krankengeld-del és más bérjuttatásokkal együtt nem lehet több mint az előző 12 hónap nettó jövedelmének átlaga. Fontos, hogy nyomon kövesd jövedelmed, és ha tartósan csökken, akkor jelentsd a biztosítódnak.
Mit jelent a foglalkozási megbetegedés? Mi alapján minősíthető üzemi balesetnek? A foglalkozási megbetegedés az a betegség, egészségkárosodás, amely a biztosított foglalkozásának különös veszélye folytán keletkezett. A foglalkozási megbetegedés általában hosszabb tartamú behatás következtében kialakuló egészségi állapotromlás. Ha a munkavégzéssel összefüggésben nem baleset éri a munkavállalót, hanem a munkavégzés körülményei miatt tartós egészségkárosodást szenved, akkor lehetséges orvosszakmai eljárást követően foglalkozási megbetegedést megállapítani. A foglalkozási megbetegedés speciális esetei például: A hosszabb ideig végzett bányászati tevékenység során bekövetkező megbetegedések: a szilikózis, amely esetén külső anyag részecskék, gázok okozzák a tüdő megbetegedését. Vibráció, ahol a géppel, légkalapáccsal végzett munka közvetlen hatása során alakul ki a betegség. A mezőgazdasági és erdőgazdálkodási területen dolgozók esetében előforduló fertőzéses megbetegedések foglalkozási megbetegedésnek minősülnek.
A 15 munkanap addig adható ki, és annyi részletben, míg el nem fogy egy naptári éven belül. Ha tehát valaki januárban beteg lesz egy hétre, akkor 5 munkanap betegszabadságot adnak ki részére, februárban két hétre lesz beteg, akkor 10 munkanap betegszabadságot, és ha mondjuk májusban ismét megfázással kell otthon feküdnie, akkor – mivel már kimerítette a betegszabadságát – táppénzre válik jogosulttá. A betegszabadság idejére a távolléti díj 70%-a jár. A betegszabadságot orvosi igazolás alapján kell kiadnia a munkáltatónak. Ha már elfogyott a betegszabadságunk, betegség esetén táppénzre mehetünk. A táppénz az orvos által igazolt keresőképtelenség idejére, legfeljebb azonban egy évre jár, ezen belül viszont minden naptári napra, legyen az szabadnap, heti pihenőnap vagy munkaszüneti nap. A táppénz mértéke legalább 2 év folyamatos munkaviszony esetén az átlagkereset 60%-a, ennél rövidebb biztosítási jogviszony, vagy kórházi ápolás esetén pedig 50%. Fontos tudni, hogy a táppénzt nem csupán saját betegségünk miatt, hanem gyermekünk betegsége esetén is igényelhetjük.
Ismertetjük a kata és a táppénz viszonyát érintő szabályozást és bemutatunk egy érdekes jogesetet. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv. ) 5/B. § a) pont ab) alpontja értelmében biztosított – többek között – az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai tekintetében a Tbj. 6. §-a szerinti biztosított. A társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Tbj. ) 6. § (1) bekezdés i) pontja szerint biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő, a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló törvényben meghatározottak szerint a főállású kisadózóként bejelentett személy. A kisadózóként bejelentett személyek után fizetendő, társadalombiztosításijárulék-fizetési kötelezettséget is kiváltó közteherfizetést a kisadózó vállalkozások tételes adójáról és a kisvállalati adóról szóló 2012. évi CXLVII. törvény (a továbbiakban: Katv. )
Koronavírus-járvány "A járványügyi helyzetben hozott háziorvosi intézkedésekkel kapcsolatosan több jelzés érkezett hozzánk, melyek szerint a kezelőorvosok a koronavírus tüneteit mutató betegeknél a táppénz alapjául szolgáló keresőképtelenség jellegét nem egységesen állapítják meg" – mondja Takács Ádám a Társaság a Szabadságjogokért jogásza. Van olyan háziorvos ugyanis, aki a leggyakoribb, betegszabadságra jogosító 8-as kódot tünteti fel, míg más a 7-est, utóbbi "közegészségügyi okból foglalkozástól eltiltást vagy hatósági elkülönítést" jelent. "A kódnak természetesen van jelentősége: a betegszabadság igénybevétele, ezáltal a bevételek összege tekintetében" – hívja fel a figyelmet a jogász. A 7-es kóddal nincs betegszabadság, az első keresőképtelen naptól táppénzen van az érintett, ennek összege a jövedelem 60 százaléka, kórházi ápolás esetén 50 százaléka. Ezzel szemben 8-as kóddal lehetőség van betegszabadság igénybevételére is – ha az érintettnek még vannak ilyen napjai az adott évre.
A munkáltatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesetről meg kell állapítania, hogy munkabalesetnek tekinti-e. Ha nem tekinti munkabalesetnek, akkor erről és a jogorvoslat lehetőségéről a sérültet, halálos baleset esetén a hozzátartozót értesítenie kell. Azt, hogy a munkáltatóhoz bejelentett baleset társadalombiztosítási szempontból is üzemi balesetnek minősül-e, a baleseti táppénz megállapítására jogosult szerv határozattal állapítja meg. A bejelentett üzemi baleset tényét, a baleset üzemi jellegét, a foglakozási megbetegedés tényét a baleseti táppénz megállapítására jogosult társadalombiztosítási kifizetőhely, vagy a munkáltató székhelye szerinti illetékes egészségbiztosítási pénztári szakigazgatási szervhatározattal állapítja meg. Halált okozó üzemi baleset vagy foglalkozási megbetegedés esetén a baleset üzemi balesetként való elismeréséről az egészségbiztosítónak kell határozatot hoznia. Az egészségbiztosítás baleseti ellátásai kizárólag e határozat alapján vehetők igénybe.