Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt: mégis itt rídogálsz, állatok közt. Bölcs bocik szájának langy fuvalma jobb tán mint csillag-ür szele volna? Jobb talán a puha széna-alom, mint a magas égi birodalom? … I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba' Indulnak el ifjak, …
Emelkedik a nap már a hegyek fölé... Kelj föl párnáidról, özvegy Pókainé! Tárogató harsan, tenger nép az útcán Szent-páli csatából jő Báthori István. Fölkel és kitekint, semmit nem hall, nem lát, Csak csörgő láncok közt két szerelmes fiát, És csak annyit mondhat, több ereje nincsen: «Báthori, Báthori, verjen meg az Isten! » A két fiu hallgat, az ablakra fölnéz: Büszke szabad homlok, sebzett arc, békós kéz, Könny, sohaj, fájdalom, mélyen eltemetve, Hogy a sokaságnak ne telhessék kedve. «Ti fiaim vagytok, anyátok vagyok én Kiált Pókainé föleszmélve büszkén - Övé a győzelem, miénk a becsület, Oh de hogy lássalak vérpadon titeket! » Jár-kel öntudatlan, fátyolt vet magára, Fekete a fátyol, jól illik arcára, Gyűrűt és nyakláncot, minden ékszert elhányt Csak szemén szikrázott drága, nehéz gyémánt. «Nagyságos fejdelem - és elcsuklott szava - Elitélt fiáért könyörög az anya. Én könyörgök, nézz rám, én, aki gyűlöllek; Térdelek mint szolga, sírok mint a gyermek. » Trónján űl Báthori, Erdély fejedelme, Szivében aluszik irgalmas kegyelme, De haragja ébren, boszuja szomju még, Büszke homlokáról oda van a fönség.
Megöntözlek szépen az ég harmatával, Teljék a tarisznya szép piros tojással! Ajtó mellett állok, Piros tojást várok. Ha nem adják párjával, Elszökök a lányával!
» Az anya, a fiu, a pap imádkozott, Villog már a pallos, előbb lép a hóhér «Nincs, nincs, nincs! csak egy van, csak egy, egyetlen egy! » Sikolt Pókainé és szíve megreped. Péter átölelve tartja és nem látja, Hogy' suhan ki gyorsan a hóhérral bátyja. «Hol van János bátyám, hol van? Mondjátok meg! » A bús atyafiak könnyekkel felelnek. Kiáltás hangzik fel a vérpad lépcsején: «Temess anyám mellé, s élj boldogul, öcsém! » 1851 FORRÁS:
Zajkeltő eszközökkel vonultunk az udvarra, és a gyerekek segítségével elkészített kiszebáb zsebébe gondűző cédulákat helyeztünk el. A papírdarabokra ráírták, ki milyen rossz álomtól, betegségtől, félelemtől szeretne megszabadulni. A hagyomány szerint a kiszebáb égetése megszabadítja az embereket mindenféle bajtól. Amíg a kiszebáb égett, tavaszköszöntő versekkel, énekekkel hívogattuk a jó időt. Iskolánkban 5. évfolyamos tanulóink számára 'Időutazó' elnevezésű történelmi vetélkedőt szerveztünk 2018. február 20-án. Tanulóink párban versenyeztek, és ókori keleti államokkal, valamint Görögországgal kapcsolatos játékos betű-és szórejtvényeket, szövegértést és topográfiai ismereteket tartalmazó feladatokat oldottak meg. Az eredményhirdetésre február 28-án került sor, az első három helyezett páros oklevélben és jutalomban részesült. Eredmények: 1. helyezettek: Orosz Zsófia és Szabó Maja 5. b osztályos tanulók 2. helyezettek: Kiss Eszter és Szabó Noémi 5. a osztályos tanulók 3. helyezettek: Soltész Blanka és Szerencsi Hanna Lara 5. b osztályos tanulók Felkészítő pedagógus: Katona Györgyné Gratulálunk minden helyezettnek és versenyzőnek!