Kizárólag a történet érdekel minket, sőt egyenesen nagy kár, hogy a cekcuális jelenetekkel el is rontották az egészet. Hát persze. Na de a sztori! Haj, de jaj de izgalmas és tartalmas is lett az a bizonyos sztori! Hihi, nem. A története pont, hogy faék egyszerűségű. Adott egy pasi, kicsit zizzent, amit a nők imádnak, mert akkor meg kell menteni. Adott egy lány, aki báránybőrbe bújt farkas, mert kívülről szárnyaszegett szende szűz, de belül ő a hős, aki majd nyilván menti a menthetőt. Közben kicsit kalandoznak, hogy legyen valami izgalom is, helikopter, vitorlázórepülő, méregdrága autók, luxuséttermek, dizájnerruhák, utazások, rosszakarókkal való leszámolás, happy end. És persze közben az összes létező helyszínen kufirc. Sok oldalról támadható a regény, ha valaki elfelejti pusztán szórakozásból olvasni és valami mélyebb mondanivalót akar belelátni, de szerintem felesleges lenne megpróbálni megfejteni a benne rejlő életbölcsességet, mert az valamelyik ágyjelenet közben széttépte a szerződését és távozott a trilógiából.
April 26, 2010, 1:49 pm A The Magdalene Sisters c. film több jelenetében is foglalkozik a zárdában tapasztalható fizikai és lelki brutalitással. Egy pálcázós jelenet a filmből: TheMagdaleneSistersUploaded by MiniMe83. – Classic TV and last night's shows, online. April 30, 2010, 2:31 pm Ügyeletes S/M celebünk, Angelina Jolie szerencséjére a mozivásznon is eljátszhatta a domináns szerepkört egy röpke jelenet erejéig a Mr. és Mrs. Smith c. könnyed akciófilmben, íme a jelenet: October 6, 2010, 2:31 am Tokyo Decadence (1992, rendezte: Ryû Murakami) IMDB: 6. 1/10 IMDB link: Trailer: Ez egy nehéz szülés volt. A film tipikusan japán, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Egyébként minél több japán filmet nézek, annál inkább az a meggyőződésem, hogy soha nem fogom megérteni őket. Tekerj bele egy akármilyen japán film közepébe, és 10-ből 8 esetben azt fogod mondani, hogy ennek semmi értelme, és nincs az az elvetemült sztori, ami értelmet adna annak a jelenetnek. De van. A másik meg ez a szörnyű faarc, amivel a színészek végigszenvedik a történetet.
A szürke ötven árnyalata tele van ellentmondásokkal. Miért sulykolják, hogy itt nincs romantika, itt kőkemény, érzelemmentes kötözős szex van, ha vérbő dominanciára építő aktusok helyett a nagy romantikus gesztusok dominálnak? Annak ellenére, hogy Grey a D betű a BDSM-ből – azon túl, hogy kikötözi, vagy olykor megsimogatja Steele-t valamilyen segédeszközzel –, inkább kényezteti, mint alárendeli a lányt. A PlayRoom és Christian impozáns játékgyűjteménye is inkább csak mellékes háttér, mint aktívan használt kelléktár. Nem ez az első BDSM-mel foglalkozó film: láthattuk már sokkal drámaibb és őszintébb interpretációit a témának, mint például a 2001-es Zongoratanárnőt (La pianiste) Michael Haneke-től vagy a 2002-es A titkárnő (Secretary, Steven Shainberg) című filmet, melyben Maggie Gyllenhaal ismerkedik meg a szubkultúrával. Mindkét filmben legalább ugyanolyan fontos tényező a pszichológiai fejlődés, a motiváció, a reakciók, mint a szexuális feszültség fenntartása. Nyilvánvalóan figyelembe kell venni, hogy A szürke ötven árnyalatát úgy várták a háziasszonyok, mint a Messiást, jól be lehetett lőni, hogy kiket céloz meg a film.
Van egy csomó egyoldalú színésznő, akik remekelnek, egy filmben. Másikban meg nem. Vagy nincs is másik film. Persze ez nem az ő hibájuk lehet, de érdekes ez. Ha kicsit visszanézünk az ötvenes-hatvanas évekre mit látunk? Szuperdívák, korszakos ikonok voltak a színésznők. Hol vannak ők most? March 23, 2010, 3:19 pm Rendhagyónak nem nevezhető módon ismét egy sorozatot indítanék, aminek darabjai kitöltik a Jouet által értelmesnek tartott írásaim között eltelő – egyebekben állítólag egyre hosszabb – időszakokat a blogunkon. A sokat sejtető cím igazából mindent elárul: a mozivásznon időnként fel-fel bukkant egy-két olyan alkotás is, melyeknek bár nem volt központi témája a BDSM, D/S, S/M, spanking és mindenféle egyéb rövidítés, ami ide értendő, de mégis egy, esetleg néhány jelenet erejéig a blog témájába illő történések szemtanúja lehetett a korabeli közönség. Elsőként természetesen egy magyar filmmel kezdeném, mégpedig Jancsó Miklós 1965-ben készült Szegénylegények című filmjének egyik leghíresebb jelenetével, ami egyebekben nem – csak – ezért zseniális; érdemes a filmet teljes egészében magunkévá tenni.
Abszolút véletlenszerűen esett rá a választás, és kijelenthetem, hogy egyáltalán nem bántam meg. A filmben remek színészi alakításokat láthatunk a hölgyek részéről, és a film dramaturgiája is jól eltalált, más kérdés, hogy a forgatókönyv ennek ellenére nem állt össze egy egésszé. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a film lényegében külön címmel ellátott jelenetek láncolatában bontakozik ki, így viszont nem sikerült egy igazán kerek történetet összehozni, amit igazán bánhatunk. A film két női főszereplője nehezen felülmúlható teljesítményt nyújt, a férfi színészről ez már nem mondható el, (hármuk története bontakozna ki a film folyamán) de ez egyáltalán nem az ő hibája, egyszerűen úgy tűnik nem tudott mit kezdeni a karakterével a rendező. A történet röviden: elsődlegesen a férfi szemszögéből éljük át a történetet, a film során több jelenetben is narrátorként ismerhetjük meg a gondolatait, ha már eljátszani és/vagy megmutatni nem sikerült neki(k). Egy party alkalmával figyelmes lesz egy fehér ruhás fiatal lányra, aki egy idősebb nő kíséretében érkezik.
Egyszerűen ÉRZELMEKET akarok a fejekre. De nincsenek. Esetleg a mellékszereplők fején van. Nincs rá jobb szó, mint hogy idegesítő például a Tokyo Decadence főszereplőjének a játéka. Ugyanaz a szörnyen semmitmondó faarc végig. Komolyan mondom, hogy együtt sírtam a végén szegénykével, annyira szörnyű volt. Pedig a történet egész jól indul. Van a protituált kiscsaj, akit egy "escort"-szolgálat közvetít ki mindenféle ügyfeleknek. A lány elsősorban szubmisszív vonalon mozog, de felkérésre vállal dominánsacska szerepeket is, bár abba nem is éli bele magát különösebben. A film első fele ennek megfelelően tele van D/S vonalon mozgó jelenetekkel, van alázás, kötözés, lábfétis, pisiivás, korbácsolás, fojtogatás, szex és leszbikus jelenetek. Ezek a jelenetek nagyon szépen sikerültek, bár a szubmisszív japán férfivinnyogásnál kevés idegesítőbb hangot tudok elképzelni. De egy másik japán filmben lehet, hogy az is elképzelhető… A film ezen felében tárulnak ki a lány "mindennapjai" a néző számára, akit annyira leköt a "látvány", hogy egyelőre nem is követel semmiféle értelmes történetet a látottak mögé, azok egyébként is csak arra szolgállnak, hogy rájöjjön a néző, hogy a főszereplőnek úgy általában rossz.